A légzés hatalma

Az ájurvéda három oszlopa, az áhára, vihára és ausadhi. Az első kettő a megelőzést célozza, a harmadik pedig az olyan egyensúlyvesztés, betegség különféle gyógymódjait fedi le, amikor már csupán az áhára és vihára alkalmazása nem elegendő a gyógyuláshoz.

            Áráha szó jelentése bevitel, a helyes étkezésre vonatkozó tanácsokat, vagyis a táplálkozásra vonatkozó javaslatokat foglalja össze.

            Vihára szó jelentése tevékenység, ami az életvezetést és a prakriti (az egyéni alkat) számára kedvező tevékenységet jelenti, pl.: megfelelő mozgás, munka, életritmus, pihenés, napi gyakorlatok.

            Ausadhi szó jelentése orvosság, mely nem csupán a gyógynövényes gyógyszereket jelenti, hanem különféle tisztító eljárásokat alkalmaz azért, hogy a szövetekből kitisztuljanak a méreganyagok (ama), s visszaálljon a doshák egyensúlya.

A légzés bizonyos szempontból átmenet a bevitel, vagyis áhára és a tevékenység vagyis vihára között. Mivel egy folyamatos energiafelvétel, és az elsődleges forrás, amiből a test életenergiához, pránához jut áhára kategóriába tartozik, de mivel tudatos vezérlés alatt áll, tevékenység is egyben.

Az anyagcsere szempontjából vizsgálva, kétségtelenül a legfontosabb, mivel táplálék nélkül 30 napig, víz nélkül egy hétig, lélegzet nélkül azonban csak néhány percig vagyunk életképesek. A teljes anyagcsere - amibe a folyadékbevitel és a szilárd táplálék is beletarozik - közel 60-70%-át a légzés, vagyis a test gázcseréje teszi ki. A méreganyagoktól is legnagyobb részben a légzésen keresztül szabadulunk meg.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért foglalkozzunk ezzel, mikor a levegő állapotát úgy sem tudjuk befolyásolni? Az ájurvéda szerint összefüggés van a légzés és a tudatállapot között, ez a kapocs a durva fizikai test és az elme között, mondhatjuk, hogy a légzés az elme kapuja. Egy kapkodó felületes légzés, nyugtalan, míg egy mély, lassú tempójú légzés harmonikus, kiegyensúlyozott tudatállapot hoz létre. A légzés tudatos befolyásolásával hatni tudunk az érzelmeinkre, egy stresszhelyzetben a tudatos mély légzés képes megnyugtatni.

A jógában alkalmazott légzőgyakorlatok (pránájáma) rávezetnek a helyes légzésre. A légzőgyakorlatok általános hatásai:

- energiával töltik fel a testet,

- méregtelenítenek,

- növelik a tüdőkapacitást,

- erősítik az immunrendszert,

- javítják az anyagcserét,

- hatnak az idegrendszerre,

- tisztítják a finom fizikai testet,

- megnyugtatják az elmét.

A pránájáma gyakorlatok kivitelezése komoly koncentrációt igényel, mivel nagyon finom mozgásból állnak, mégis érdemes a naponta gyakorolni, mert a légzés tudományával harmonikusabbá tehetjük életünket, és egészségessé testünket.

Indiában a jógát gyakorló bölcsek a természetben megfigyelték a légzésritmus és az élethossz közti összefüggést. Azok állatok, amelyeknek légzésritmusa lassú, mint pl.: az elefánt, hosszú életűek, a szapora légzésű, gyors anyagcseréjű élőlények azonban rövid életűek. Indiában úgy tarják, hogy minden élőlénynek egy életre meghatározott mennyiségű élelem, víz és meghatározott számú lélegzet jár. A magyar nyelvben a „megette már a kenyere javát” kifejezésben, ami az öregemberre utal, ugyanez a gondolat jelenik meg. Ha „két végén égeti a gyertyát” az ember, azaz gyorsan felhasználja, ami jár, akkor rövid életre számíthat. Azonban ha a jóga filozófiát követve mértékletes és erkölcsös életre törekszünk, alkalmazzuk az ájurvéda testre szabott táplálkozási és életvitelre vonatkozó ajánlását, egészséges és hosszú életet remélhetünk.

Forrás: Sunil V. Joshi: Ájurvéda és pancsakarma 1999 Édesvíz kiadó Budapest

Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha 2006 Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány

Az ájurvéda és jóga kapcsolata II.

Az ájurvéda és a jóga szövegekben is fellelhető az Agni-Szóma egyensúlyának fogalma.

Ez nagyjából megegyezik a kínai gyógyászati rendszer yin-yang elvével. Az agni képviseli a Napot, a tüzet, a hőt, az átalakító erőt, a pitta doshát, és férfi princípiumot. Testi szinten pedig az emésztés tüzét, mely elég összetett. A dzsataragni a gyomor és bélrendszerben lévő emésztő tűz, a dhatuagni a hét szövetben lejátszódó építő anyagcsere vezérlője, a bhutagni pedig az a molekuláris szinten történő lebontó anyagcsere folyamat vezérlője.

Szóma a Hold minőségeit, (hűvös, folyékony, befogadó) a kapha doshát és a női princípiumot képviseli, testi szinten pedig a vérbe került tápfolyadékot.

Az Agni-Szóma elv uralja az univerzumban és az emberi testben lezajló folyamatokat Az emberi test jobb oldalát a Nap-Agni elv, a baloldalát pedig a Hold-Szóma elv uralja. Bizonyos betegségeknél, attól függően, hogy melyik princípiumot kell erősítni, ajánl a jógaterápia jobb vagy bal orrlyukas légzést.

            A váta, vagy váju a testben lévő mozgási energia biztosítja az energiát a másik két doshának is, ily módon közeli kapcsolata van az emésztés tüzével, az agnival. A jóga és az ájurvéda szerint is a váta kontrollja létfontosságú az emésztés erejének szabályozásához/irányításához. A váta felszaporodása rontja az emésztés tüzét, így méreganyagok képződnek, az elme nyugtalanná válik, a testet pedig merevvé. A váta egyensúlyban tartásához létfontosságú a mozgás – a csontok egészsége végett – a rendszeres ürítés – a vastagbél tisztasága végett – és a helyes légzés az elme nyugalma végett.

            A jóga fokozottan hangsúlyozza, hogy a test egészsége nagymértékben függ az elme kiegyensúlyozottságától és egészségétől, nem csupán a doshák, a szövetek és a kiválasztás egyensúlyán múlik. Az elme természetéből fakadóan ingatag, könnyen megzavarható. A harag, félelem és mohóság érzelmeit kerülve az elme békéje fenntartható, ami segíti az egészség megőrzését.

A pránajáma vagyis légző gyakorlatok segítik az elme feletti uralom megszerzését, ugyanis összefüggés van az elme és a váta között. Az egészséges elme uralni tudja a vátát, és a váta feletti uralom pedig kordában tartja az elmét. Az elme és a váta kölcsönös viszonya miatt, lehetnek egymásra kiegyensúlyozó vagy zavaró hatással, attól függően hogyan működtetjük őket.

            Az ájurvéda szerint mindig minden terápiát és egészségmegőrzésre irányuló gyakorlatot, fokozatosan, lépésről lépésre kell bevezetni és alkalmazni. A Hatha Yoga Pradipika szerint ehhez hasonlóan, az ászanák (jógapózok) és pránajámák (légző-gyakorlatok) gyakorlását is fokozatosan kell bevezetni a mindennapokba. Mindkét rendszer fokozatos, természetes, belső, mély változásra törekszik, nem céljuk a radikális, erőltetett, felületes eredmény.

            Megegyeznek abban is, hogy az egészség megőrzése szempontjából az érzékszervek szabályozása (mértékletes használata) létfontosságú, ezért hasonló életmódot, étrendet és erkölcsi normákat ajánlanak.

Felhasznált irodalom: Ranade, dr.Subhash – Frawley, dr. David: Natural Healing through Ayurveda. Motilal Banarsidass P.P.L., Delhi 1999