2013. július 30., kedd

Ájurvéda és jóga kapcsolata I.





Az ájurvéda és a jóga egyaránt Indiából származik. Védikus tudományok, s India látó bölcsein, a rishiken keresztül nyilvánultak meg, és váltak az emberiség örök kincsévé. Sokáig csak tanítványi láncolaton, paramparán keresztül, szájhagyomány útján öröklődött mindkét tudomány.
            Az ájurvéda a hosszú egészséges élet tudománya, a jóga az egyéni önvaló és az Egyetemes Lélek összekapcsolódásának tudománya, mely megpróbálja kitágítani a szűklátókörű egoista személyiséget s eljuttatni a mindent elfogadó, és örökké boldog állapotba.
Mindkét különleges ősi tudomány holisztikus szemszögből tekint az emberi lényre és közös céljuk, hogy az embert testi, mentális, szellemi, érzelmi és lelki szinten egyaránt fejlesszék. Bizonyos szempontból kijelenthető, hogy ahol az ajurvéda végződik, ott kezdődik a jóga. Hiszen tradicionális értelemben a jóga spirituális út, és nem terápia, ezért végzéséhez egy viszonylag jó egészségi állapot szükséges. Viszont a jó egészségi állapot fenntartásához, és a betegségek megelőzéséhez az ájurvéda tapasztalatai és rendszere nyújt segítséget. Így, bár két külön tudományról beszélünk, az évezredek során egymást kiegészítve szoros kapcsolatban maradtak.
            Az ájurvéda szerint az emberi lény test (saríta), érzékek (indrija), elme (manasz) és lélek (átman) kombinációjából álló szerveződés, így az életet, szellemi-lelki és testi-fizikális, vagyis összetett jelenségnek tekinti. Alapvető célja, hogy véget vessen a szenvedésnek, s fenntartsa az egészséget, hogy az ember megvalósíthassa életében a védikus szentírásokban szereplő négyféle értéket – vagyis a vallásosságot, az anyagi gyarapodást, az érzék kielégítést, és a felszabadulást (dharma, arhta, káma, moksha).
A jóga inkább a szellemi-lelki célok és a felszabadulás felé vezeti a gyakorlót, de nem hanyagolja el az egészség fenntartásának fontosságát sem.
            A test, elme és a beszéd tisztasága alapvető az emberi lény jólléte szempontjából, ezért három létfontosságú írás jött létre, melyek az előbb felsoroltakat tárgyalják.
- Patanjali Jóga Szutrája, a jógatudomány klasszikus műve, az elme megtisztításáról és az önmegvalósításról szól.
 - Patanjali Mahabhasya c. műve Panini nyelvtanának kommentárja, a beszéd megtisztításáról szól.
 - Charaka Szamhita a bölcs Charaka tollából, pedig a fizikai test megtisztításáról szól, s az ájurvéda egyik legfőbb szövege, melyet az ájurvédikus orvosok napjainkban is részletesen tanulnak és alkalmaznak.
            A jóga és az ájurvéda azonos alapelveken állnak, az anatómiát, a fiziológiát, pszicho-fiziológiát illetően:
 - Mindkettő a három guna (kötőerő: szattva - jóság, radzsasz - szenvedély, tamasz - tudatlanság) és az öt elem tanán alapszik.
 - Mindkettő használja a dosh-dhátu-mala vagyis a vezérlőelv-szövet-melléktermék fogalmait a test működésének leírásában,
 - valamint az íz-energia- és emésztés utáni hatás vagyis rasza-vírya-vipaka fogalmakat az ételek és gyógyszerek használatában.
 - Mindkét tudomány nyolc ággal rendelkezett kezdetekben (astanga jóga és astanga ájurvéda).
            A jóga szövegek szerint az anatómiai ismeretek mellett szükségünk van ájurvédikus ismeretekre is, mert ezek nélkül a jógikus tisztító gyakorlatokat nem tudjuk helyesen végrehajtani. Az ájurvédikus szövegek anatómiai leírásai megemlítik, hogy az ott szereplő ismeretek orvosok és jógagyakorlók számára nélkülözhetetlenek.
            Az ember anatómia leírásában mindkét tudomány azonos terminológiát használ pl.:
- az erek (shira) az idegek (dhamanja) és szövetek (dhátu) megnevezésére.
- A három dosha a test fiziológiai működését vezérlő három elv jelölésére.
(A váta dosha – mely az éter és levegő elemet hordozza, képviseli a mozgási energiát a testben, felelős a keringés, és az idegrendszer működéséért és a kiválasztásért.
A pitta dosha – a tűz és víz elemet hordozza, felelős az emésztésért, az érzékelt dolgok mentális feldolgozásáért, irányítja a hormonrendszert, a hőháztartást s az átalakító erőt képviseli.
A kapha dosha – a föld és víz elemeket hordozva, felel a test stabilitásáért, az ízületek és belső szervek olajozottságáért, biztosítja az nyirokrendszer működését és az immunitást.)
- A szövetek vagy dhátuk (plazma, vér, izom, zsír, csont ideg és szaporító-szövet) a test stabilitását biztosítják, a malák (vizelet, széklet és izzadtság) pedig a salakanyagok, a kiválasztás melléktermékei.
Ezek az emberi test legfontosabb összetevő, s mindkét tudomány elismeri ezeket, és hangsúlyozza, hogy a köztük lévő egyensúly az egészség alapja.