Az ájurvéda és a jóga egyaránt
Indiából származik. Védikus tudományok, s India látó bölcsein, a rishiken keresztül nyilvánultak meg, és
váltak az emberiség örök kincsévé. Sokáig csak tanítványi láncolaton, paramparán keresztül, szájhagyomány
útján öröklődött mindkét tudomány.
Az
ájurvéda a hosszú egészséges élet tudománya, a jóga az egyéni önvaló és az Egyetemes
Lélek összekapcsolódásának tudománya, mely megpróbálja kitágítani a
szűklátókörű egoista személyiséget s eljuttatni a mindent elfogadó, és örökké
boldog állapotba.
Mindkét különleges ősi tudomány
holisztikus szemszögből tekint az emberi lényre és közös céljuk, hogy az embert
testi, mentális, szellemi, érzelmi és lelki szinten egyaránt fejlesszék. Bizonyos
szempontból kijelenthető, hogy ahol az ajurvéda végződik, ott kezdődik a jóga.
Hiszen tradicionális értelemben a jóga spirituális út, és nem terápia, ezért
végzéséhez egy viszonylag jó egészségi állapot szükséges. Viszont a jó
egészségi állapot fenntartásához, és a betegségek megelőzéséhez az ájurvéda
tapasztalatai és rendszere nyújt segítséget. Így, bár két külön tudományról
beszélünk, az évezredek során egymást kiegészítve szoros kapcsolatban maradtak.
Az
ájurvéda szerint az emberi lény test (saríta),
érzékek (indrija), elme (manasz) és lélek (átman) kombinációjából álló szerveződés, így az életet,
szellemi-lelki és testi-fizikális, vagyis összetett jelenségnek tekinti. Alapvető
célja, hogy véget vessen a szenvedésnek, s fenntartsa az egészséget, hogy az
ember megvalósíthassa életében a védikus szentírásokban szereplő négyféle értéket
– vagyis a vallásosságot, az anyagi gyarapodást, az érzék kielégítést, és a felszabadulást
(dharma, arhta, káma, moksha).
A jóga inkább
a szellemi-lelki célok és a felszabadulás felé vezeti a gyakorlót, de nem hanyagolja
el az egészség fenntartásának fontosságát sem.
A
test, elme és a beszéd tisztasága alapvető az emberi lény jólléte
szempontjából, ezért három létfontosságú írás jött létre, melyek az előbb
felsoroltakat tárgyalják.
- Patanjali Jóga Szutrája, a
jógatudomány klasszikus műve, az elme megtisztításáról és az önmegvalósításról
szól.
- Patanjali Mahabhasya c. műve Panini
nyelvtanának kommentárja, a beszéd megtisztításáról szól.
- Charaka Szamhita a bölcs Charaka tollából,
pedig a fizikai test megtisztításáról szól, s az ájurvéda egyik legfőbb szövege,
melyet az ájurvédikus orvosok napjainkban is részletesen tanulnak és
alkalmaznak.
A
jóga és az ájurvéda azonos alapelveken állnak, az anatómiát, a fiziológiát,
pszicho-fiziológiát illetően:
- Mindkettő a három guna (kötőerő: szattva - jóság, radzsasz - szenvedély,
tamasz - tudatlanság) és az öt elem tanán alapszik.
- Mindkettő használja a dosh-dhátu-mala vagyis a vezérlőelv-szövet-melléktermék fogalmait a
test működésének leírásában,
- valamint az íz-energia- és emésztés utáni
hatás vagyis rasza-vírya-vipaka
fogalmakat az ételek és gyógyszerek használatában.
- Mindkét tudomány nyolc ággal rendelkezett
kezdetekben (astanga jóga és astanga ájurvéda).
A
jóga szövegek szerint az anatómiai ismeretek mellett szükségünk van ájurvédikus
ismeretekre is, mert ezek nélkül a jógikus tisztító gyakorlatokat nem tudjuk
helyesen végrehajtani. Az ájurvédikus szövegek anatómiai leírásai megemlítik,
hogy az ott szereplő ismeretek orvosok és jógagyakorlók számára nélkülözhetetlenek.
Az
ember anatómia leírásában mindkét tudomány azonos terminológiát használ pl.:
- az erek (shira) az idegek (dhamanja)
és szövetek (dhátu) megnevezésére.
- A három dosha a test fiziológiai működését vezérlő három elv jelölésére.
(A váta dosha – mely az éter és
levegő elemet hordozza, képviseli a mozgási energiát a testben, felelős a
keringés, és az idegrendszer működéséért és a kiválasztásért.
A pitta dosha – a tűz és víz
elemet hordozza, felelős az emésztésért, az érzékelt dolgok mentális
feldolgozásáért, irányítja a hormonrendszert, a hőháztartást s az átalakító
erőt képviseli.
A kapha dosha – a föld és víz
elemeket hordozva, felel a test stabilitásáért, az ízületek és belső szervek
olajozottságáért, biztosítja az nyirokrendszer működését és az immunitást.)
- A szövetek vagy dhátuk (plazma, vér, izom, zsír, csont
ideg és szaporító-szövet) a test stabilitását biztosítják, a malák (vizelet, széklet és izzadtság)
pedig a salakanyagok, a kiválasztás melléktermékei.
Ezek az emberi
test legfontosabb összetevő, s mindkét tudomány elismeri ezeket, és
hangsúlyozza, hogy a köztük lévő egyensúly az egészség alapja.